Orvosi műhiba vélelmezése esetén többféle eljárás is indítható annak megállapítása iránt.

• Elsőként lehet panasszal fordulni ahhoz az egészségügyi intézményhez, ahol a vélelmezett hibát okozták, de ez ritkán szokott érdemi eredménnyel járni, hiszen az egészségügyi intézmények ma még az esetek többségében elutasítják az ilyen panaszokat.

• A második eljárási lehetőség, hogy panasszal fordulnak az egészségügyi intézmény fenntartójához, de, mivel a fenntartó az intézményt kérdezi elsődlegesen a panaszról, így általában ugyanazt a választ kapja a beteg vagy hozzátartozó az önkormányzattól vagy a kórházakat felügyelő szervtől (jelenleg Országos Kórházi Főigazgatóság), mint az egészségügyi intézménytől azzal, hogy a panaszok érdemi elbírálására ugyanaz igaz, mint az egészségügyi intézménynek benyújtott panaszra.

• A harmadik lehetőség, hogy az Egészségügyi Államigazgatási Szervhez (jelnleg Nemzeti Népegészségügyi Központ) lehet fordulni az Uniós Csatlakozási törvény alapján panaszeljárás lefolytatására. Ennek lényege, hogy ismertetni kell a vélelmezett mulasztást, és ezt követően a Csatlakozási törvény alapján lefolytatnak egy vizsgálatot, megfelelő szakképzettségű szakfelügyelő főorvosok bevonásával. Az eljárás végén tájékoztatják a panaszost, hogy mi lett a vizsgálat eredménye, ha mulasztást állapítanak meg, felszólíthatják a szolgáltatót, hogy a dolgozóját vonják felelősségre, vagy kezdeményezheti a vizsgálatot folytató, a felelősséget érintő más típusú eljárások megindítását. Lehetséges az is, hogy egészségügyi bírságot szabnak ki 30.000 Ft-tól 5.000.000 Ft-ig terjedően vagy a szolgáltató működési engedélyét korlátozzák vagy visszavonják. Olyan szankciót, ami a károsult számára elérhető pénzbeli marasztalást tartalmazna, nem alkalmazhatnak. Az eljárás során a károsult nem ügyfél, az iratokhoz nem férhet hozzá, a vizsgálat tartalmát nem tudja irányítani, csak a végén közlik vele a vizsgálat eredményét. Az eljárás a sérelemről való tudomásszerzéstől számított hat hónap eltelte után mellőzhető, egy év eltelte után pedig mellőzni kell. Ez az eljárás elviekben lehet érdemi kivizsgálása annak, ami a gyógykezelés során történt, de mivel nincs a károsultkezében még minimálisan sem a bizonyítás, nem kedvező elsődlegesen a károsultaknak.

• A negyedik lehetőség a betegjogi képviselő megkeresése. Betegjogi képviselők minden egészségügyi intézményhez rendelve működnek, az egészségügyi intézményekben feltüntetett fogadó-óra szerint. A betegjogi képviselő azonban nem beteg jogi-képviselő, tehát nem jogosult a beteg jogi képviseletére, hanem csak segítheti a beteget intézményen belül a panaszának megfogalmazásában és a megfelelő helyekre történő eljuttatásában, de további képviseletet, tehát az intézményen kívüli segítséget, különösen bíróság, szakmai felelősségbiztosító előtti képviseltet nem láthat el. További segítséget nyújthat a betegjogi képviselő a gyógykezelési iratok beszerzésében.

• Az ötödik lehetőség az egészségügyi közvetítői eljárás. Az Igazságügyi Szakértői Kamara megyei és fővárosi szervezete vezeti az egészségügyi közvetítők listáját. Az egészségügyi közvetítők szerepük szerint segítenék a kórház és a beteg közötti egyezség kialakítását, pl. egy orvosi műhibás ügyben oly módon, hogy mindkét fél választ egy-egy közvetítőt a listáról és azok jelenlétében próbálkoznak megegyezni, az érdekeiket közelíteni. A gond a rendszerrel, hogy nagyon drága, a különböző közvetítői, szakértői stb. munkadíjak miatt kb. 200.000. Ft.-ba kerül, így érdemben nem működik Magyarországon. A másik gond ezzel a közvetítéssel, hogy szinte csak olyan ügyekben lehetne eredményes, ahol ténylegesen egybe esik az egészségügyi szolgáltatók és a betegek, hozzátartozók érdekei, de az ilyen esetek orvosi műhibás ügyben nagyon ritkák, ha pedig létezik ilyen, az közvetítő nélkül is egyezséget eredményez.

• A hatodik lehetőség az egészségügyi szolgáltatónál, ahol a vélelmezett mulasztás történt, a munkavállaló vétkes kötelezettség szegése miatt eljárás kezdeményezése. Ez a tulajdonképpeni munkajogi felelősség a korábbi fegyelmi felelősség helyett. A Kórházak azonban ezt az eljárást nem kötelesek megindítani a beteg vagy hozzátartozó kérelmére, illetve hasonló gond van vele, mint az egészségügyi intézményhez eljuttatott panasz esetén, nevezetesen, hogy a kórház az egészségügyi intézmény saját maga vizsgálja ki a történteket, ami az esetek többségében figyelemmel az elfogultágra nem szerencsés. A vétkes kötelezettség szegés szankcióit a munkaszerződés, illetőleg a kollektív szerződés tartalmazhatja, ezek a munkavégzésre irányuló jogviszonyt érintő enyhébb következmények, amelyek ellen a dolgozó a bírósághoz is fordulhat a munkáltató határozatának megváltoztatása érdekében.

• A hetedik lehetőség az etikai eljárás a konkrét egészségügyi dolgozó, orvos ellen, aki mulasztott vagy vétett. Ilyen eljárás etikai-szakmai vétség, illetve kamarai-önkormányzati etikai vétség miatt indítható. Ezek részleteit az Orvosi Kamara Etikai Kódexe tartalmazza. Az etikai eljárások az Orvosi Kamara Etikai Bizottságai előtt folynak, azok döntése ellen az Országos Etikai Bizottsághoz lehet fordulni azzal, hogy ennek a határozata bíróság előtt megtámadható, jogszabálysértésre alapozva, de a bíróság azt csak hatályon kívül helyezheti. Az etikai eljárás során részletesen kivizsgálják a gyógykezelési tevékenységet, határozatot hoznak, és szankciót alkalmazhatnak az etikai vétséget elkövetővel szemben, ami lehet figyelmeztetés, megrovás, pénzbüntetés, valamint a kamarai tagság felfüggesztése, kirívóan súlyos esetben a kamarából történő kizárás. Ez utóbbi két eset azt jelenti, hogy aki nem kamarai tag, orvosi, szakdolgozói tevékenységet nem végezhet. Ez az eljárás elvileg egy szigorú szankcióval bír, de azokat nagyon ritkán alkalmazzák, és az eljárás megindítójának tisztában kell lennie azzal, hogy a saját szakmájától kéri a felelősségre vonását egy orvosnak vagy egy szakdolgozónak azzal, hogy a kamara részben érdekvédelmi feladatokat is ellát.

• A nyolcadik lehetőség a fogyasztóvédelemben működő békéltető testületek, illetve a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megkeresése peren kívül. Az egészségügyi szolgáltatás 2004 júniusától a Fogyasztóvédelmi törvény hatálya alá tartozó tevékenység, így fogyasztói panaszok esetén eljárhat a fogyasztóvédelemi hatóság, illetve a békéltető testület is. Ilyen eljárások ritkán indulnak, de a jövőben nyilván a fogyasztói szemlélet erősödése miatt gyakrabban kezdeményezik majd azokat. A békéltető testület az egészségügyi közvetítéssel szemben érdemben el is dönti, hogy történt-e mulasztás vagy nem és határozata, ha a szolgáltató ahhoz hozzájárult érdemi döntés, ami végrehajtható, ha ilyen hozzájárulás nincs csak ajánlás. A testület dönthet kártérítési összegről is. A békéltető testületek a területi gazdasági kamarák mellett működnek, tagjaik nem orvosok. A testület határozata nem zárja ki a bírósághoz fordulást, a határozat ott felhasználható, de peres eljárás során születhet a határozattól eltérő tartalmú ítélet.

• A kilencedik lehetőség konkrét egészségügyi dolgozó vagy orvos ellen indított büntetőeljárás. A Büntető Törvénykönyvnek a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés elnevezésű tényállása alapján indulhat büntetőeljárás orvos ellen. Az eljárás azonban először gyakran csak ismeretlen tettes ellen indul és csak a nyomozás végén kerül egy konkrét orvos megjelölésre, vagy még eddig sem jut el az eljárás. A büntetőeljárás során a foglalkozási szabályok megszegését vizsgálják, ami azt jelenti, hogy ha valamilyen beavatkozásra nincs foglalkozási szabály, akkor azt nem is lehet megszegni. A büntetőeljárás során mindig a konkrét orvostól a konkrét helyzetben való elvárhatóságot vizsgálják, tehát szélesebb a mentesülési lehetősége az orvosnak. A halálért, egészségkárosodásért való felelősséget csak akkor állapítják meg, ha az kizárólagosan következik a foglalkozási szabályszegésből, és ennek a kizárólagosságnak a hiányában csak a veszélyeztetést lehet kimondani, ami sokkal enyhébb büntetéssel jár, mint az eredményért való felelősség. A büntetőeljárások ritkán jutnak el a bírósági szakaszba, már a rendőrség előtti nyomozás vagy az ügyészség előtti eljárás során megszűnnek és ha mégis a bíróság ítélkezik, az szinte mindig felmentéssel vagy a veszélyeztető magatartás megállapításával végződik és a halálért, egészségkárosodásért való felelősséget igen ritkán mondják ki. A büntetőeljárás további hátránya, hogy nincs a sértett kezében, azaz a beteg vagy hozzátartozó elindítja az eljárást, de attól kezdve azt a rendőr, ügyész irányítja, az rendeli ki a szakértőt, az kérdez a szakértőtől, tehát azt a szélességű kivizsgálást, amit a beteg vagy hozzátartozója szeretne nem kapja meg, hiszen nem tud benne érdemben közreműködni. Gyakran születik olyan eredmény, hogy ugyanazon cselekmény miatt indult büntetőeljárást megszüntetnek vagy felmentő ítélettel zárnak bűncselekmény hiányában az orvos ellen, de az egészségügyi intézmény polgári jogi felelősségét megállapítják, hogy nem az elvárható gondosság alapján jártak el.

• • A tizedik lehetőség a polgári eljárás az egészségügyi intézménye ellen. Ez az eljárás két célt fogalmaz meg, nevezetesen, hogy állapíttassék meg az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége és határozzák meg, hogy mekkora összegű kártérítést tartozik fizetni. A polgári eljárás során az adott helyzetben általában elvárható magatartást vizsgálják, tehát a mentesülési lehetősége egy szolgáltatónak szűkebb, mint büntetőeljárásában. A polgári eljárásban azt elemzik, hogy a szolgáltató a legnagyobb gondossággal, az elvárható gondossággal járt-e el, ami szélesebb felelőséget eredményez, mint a büntetőeljárásbeli foglalkozási szabály megszegése, hiszen akkor is lehet polgári jogi felelősséget megállapítani, ha nincs valamilyen beavatkozásra foglalkozási szabályszegés. A polgári eljárás során nem kell kizárólagos okozati összefüggés, elegendő ha az csak nem kizárt, azaz van szerepe a mulasztásnak a bekövetkezett halálban vagy egészségkárosodásban nem kell, hogy ez a szerep kizárólagos legyen. A polgári eljárás végig a beteg vagy hozzátartozó kezében van, hiszen Ő a felperes, tehát irányítja a bizonyítást, érdemben részt vesz a teljes körű kivizsgálásban akár személyesen, akár ügyvédje útján. A polgári jogi felelősség már megállapítató akkor is, ha a gyógyulás vagy a túlélés esélyét vették el egy orvosi műhibával. A polgári eljárásban azt vélelmezik, hogy a szolgáltató rosszul, felróhatóan járt el és szolgáltatónak kell az ellenkezőjét bebizonyítva, kimentenie magát a felelősség alól. Gyakran felmerül, hogy az igazság megállapítása nem fér meg a kártérítés összegszerűségével. A polgári eljárások ma már két részre szakadtak, melynek során először évek telnek el az úgynevezett jogalapi kérdéssel, tehát, hogy van-e az egészségügyi szolgáltatónak szakmai felelőssége, és ennek során csak szakmai kérdések merülnek fel a kártérítés összegszerűségéről nincs szó, és gyakran végződik ez a szakasz, közbenső ítélettel, ami csak a felelősség fennállását vagy annak hiányát állapítja meg. A második sokkal rövidebb szakasz szól a kártérítés összegszerűségéről, ami sokszor már nem is a bíróság előtt történik, hiszen a szolgáltató és biztosítója ismerve, hogy a pert már jogalapjában elvesztették többször törekednek az összegszerűség kérdésében egyezségre. Látható, tehát, hogy a polgári eljárás során sem az elsődleges a kártérítés mértéke, hanem a polgári jogi, kártérítési felelősségen van a hangsúly, amit természetesen követhet komoly, az egy perben fellépő több felperes esetén, a vagyoni és nem vagyoni kártérítéseket együtt számítva, figyelemmel a perek elhúzódása miatti magas kamatokra, súlyos egészségkárosodás esetén (pl. gerincsérülés miatti bénulás, agykárosodott csecsemő) akár lassan a 60-80 millió forintot elérő kártérítés is, magas, akár havi többszázezer forintos jövőbeli járadék mellett. Volt már néhány olyan ítélet, ami az összes marasztalást és kamatot figyelembe véve, meghaladta a 100 millió forintot. A polgári eljárás speciális szakasza a peres eljárás megindítása előtt a beszerzett gyógykezelési iratok alapján készített szakértői vélemény alapján az egészségügyi szolgáltatónak és a szakmai felelősségbiztosítójának tett egyezségi ajánlat arra, hogy ismerje el a kártérítési felelősségét peren kívül és fizessen természetesen az egyezségnek megfelelően arányos kártérítést. Ez a szakasz, ha Magyarországon a szakmai felelősségbiztosítás ténylegesen biztosításként működne, és pl. nem csak az esetek jelentős részében maximum 5 - 10 millió forintig terjedne, biztosan sikeres lehetne, amit az mutat, hogy 1998-1999-ben, amikor az ötmillió forint még elfogadható kártérítésnek számított számos peren kívüli egyezség jött létre. Sajnálatosan a biztosítói oldal azonban a helytállási feltételein nem változatott, a kórházaknak saját kerete egy peren kívüli egyezségre nincs, így ez a szakasz ma a teljesen egyértelmű mulasztások esetén vezet csak egyezségekhez, a többi esetben sajnálatosan a peren kívüli elutasítást követően peres eljárás indul.

Az előző lehetőség ismertetésekből az első nyolc eljárásnak érdemi szerepe az elmúlt harminc évben nem alakult ki és kétséges, hogy ez a jövőben változni fog-e, ezért nem javasoljuk ezen eljárások megindítását a betegeknek vagy hozzátartozóiknak. Nem javasoljuk azért sem, mert vagy nincs az eljárás érdemben az eljárást megindítónak a kezében, vagy ki van szolgáltatva a vizsgálatot folytató saját gyakorlatának, vagy a szankció nem olyan, ami megfelelne az eljárást megindító céljainak. Az orvosi műhiba miatt leginkább büntető és polgári eljárások indultak oly módon, hogy halálesetnél inkább büntetőeljárás, míg egészségkárosodás bekövetkeztekor értelemszerűen inkább a kártérítés iránti polgári eljárást kezdeményeztek. Mint a fenti ismertetésből látható, hogy a büntetőeljárás halál esetén is kedvezőtlen feltételekkel jár a sértettnek (betegnek, hozzátartozónak), míg a polgári eljárás halál esetén sem elsődlegesen a kártérítés összegéről, hanem a felelősségről szól. Ezért tanácsoljuk, hogy minden vélelmezett orvosi műhiba esetén előbb polgári eljárást indítsanak a betegek és hozzátartozóik és annak megnyerése után, ha még szükségesnek érzik a büntetőjogi elévülési időn belül (maradandó egészségkárosodásnál 3 év, halál esetén 5 év) másodlagosan indítsák meg a büntetőeljárást, de ettől még ezen eljárás során a már ismertetett szigorú szabályok érvényesülnek, tehát a polgári eljárásban történő pernyerés nem jelent automatikusan a büntetőeljárásban az orvos részére elmarasztalást. Nem szabad elfelejteni, hogy a büntetőeljárás mindig azt vizsgálja, hogy az orvos megtett-e mindent amit az adott szituációban meg kell, míg a polgári eljárás azt elemzi, hogy az orvos megtett-e mindent, amit az adott helyzetben meg lehetett tenni, illetve ami nem volt kizárható, ezért ha a polgári eljárás után indul a büntetőeljárás, a polgári eljárás sikere ekkor sem jelenti automatikusan a büntetőeljárás sikerét. Természetesen, nincs annak akadálya, hogy valamennyi felelősséget vizsgáló eljárás, vagy azok közül a polgári és büntetőeljárás egyszerre induljon, de azon kívül, hogy az orvost, egészségügyi szolgáltatót több csatornát védekezésre készteti, más érdemi értelme nincs, sőt az egyes eljárásokban készülő esetleges negatív tartalmú szakértői vélemények éppen a polgári eljárás (kártérítés) sikerét korlátozzák.

Haláleset bekövetkeztekor mindig kerüljön sor boncolásra, annak hiányában ugyanis az ok-okozati összefüggés egy esetleges mulasztás és a halál között nem igazolható, hiszen a halál okát még teljesen egyértelmű adatok mellett is csak a boncolás igazolja hitelt-érdemlően. A boncolásnak több fajtája is lehet álláspontunk szerint nincs szükség az esetek többségében hatósági boncolásra, ami egy államigazgatási eljárás megindításával is együtt jár, ami már megelőzi a büntetőeljárást annak ismertetett már kedvezőtlen feltételivel, így elegendő annak az intézetnek a boncolása is, ahol a haláleset történt, hiszen a boncolás nem a mulasztást kell, hogy eldöntse, hanem kizárólag a halál okát, ami független az adott intézet esetleges érintettségétől.

A kártérítési eljárások orvosi műhiba miatt a károsodás bekövetkeztétől és nem az okozásától számított öt évig indíthatóak meg. Sajnos a korábbi elévülés megszakítási lehetőség, hogy írásban felszólítja a károsult a szolgáltatót a kártérítés megfizetésére és újból kezdődik az öt éves elévülés, már nem áll fenn, az elévülés megszakításához nem visszautasított peres megindítása szükséges az öt éves időszakon belül. Abban az esetben, ha a károsult nem tudja, hogy a kára bekövetkezett és az öt év már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra, akkor attól az időponttól, hogy a kára bekövetkeztéről tudomást szerzett egy éven belül meg kell indítania a peres eljárást a szolgáltató ellen, ilyen esetben az elévülést megszakító peren kívüli eljárás szintén nem elegendő, ez az egy év, mint elévülési idő nem szakítható meg.

Orvosi műhiba miatti eljárást sohase kezdeményezzenek a teljes gyógykezelési dokumentáció beszerzése és azok alapján készített szakértői vélemény nélkül. A gyógykezelési iratok másolatát az egészségügyi szolgáltatók díjazás ellenében kötelesek kiadni mind a betegnek, mind halálesetkor a beteg hozzátartozóinak (a díjazás mértékéről jogszabály nincs, azt a szolgáltatók belső szabályai határozzák meg), elvileg 30 nap alatt. Ilyenkor valamennyi gyógykezelési irat másolatát kikérhetik és ez is a célszerű. Ezt az irat kikérést megteheti a betegjogi képviselő is vagy a megbízott ügyvédjük az Önök meghatalmazása alapján. A beszerzett gyógykezelési iratok alapján minden esetben célszerű szakértői véleményt készíttetni, amit a beteg, hozzátartozója vagy a megbízott ügyvéd is beszerezethet, hiszen ez a történtek elsődleges értékelését jelenti, melynek következtében nem minden esetben kerül sor peres eljárásra, ugyanis, ha ez a vélemény azt igazolja, hogy a gyanú ellenére mulasztás nem történt, nincs szükség egy felesleges peres eljárás lefolytatására.

Tisztában kell lenni azzal is, hogy a polgári peres eljárás percvesztés esetén járhat komoly költségekkel. Abban az esetben, ha a felperesek teljes költségmentességben részesülnek, amit a bíróság engedélyez szigorú feltételek esetén, pervesztéskor csak az alperesnek megítélt perköltséget kell fizetni, míg ha költségmentességet nem kap a felperes akkor pervesztés esetén illetéket és perköltséget tartozik fizetni. Részleges költségmentesség esetén vagy szakértői díjat nem kell fizetni, vagy illetéket, pervesztéskor. Ezek a fizetési kötelezettségek mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban felmerülnek pervesztés esetén és mindig az ott érvényesített legmagasabb kártérítési igényhez igazodnak, az illeték annak a 6%-a elsőfokon, másodfokon 8%, felülvizsgálatnál 10%, míg a perköltség maximum annak az 5%-ig terjedhet. Abban az esetben, ha a valaki nem költségmentes, terheli még az eljárás során kirendelt szakértők munkadíjának előlegezése is, ami 150.000-tól 500.000 Ft-ig terjedhet.

Az orvosi műhibák miatti, de a közlekedési balesetek, munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések miatti kártérítési eljárások sikeres véghez viteléhez is szükséges, hogy minél több számlát, igazolást összegyűjtsenek a kifizetett összegekről, hiszen a kártérítési igények csak így igazolhatóak. Halálesetnél szükséges, hogy a temetéssel kapcsolatos valamennyi kiadásról (halotti tor, gyászruha, síremlék stb) számlával rendelkezzenek. Fontos tudni, hogy az érvényesítendő sérelemdíjak összegét Magyarországon semmilyen táblázat, tarifa nem tartalmazza, azt a bírói gyakorlatban kialakult összeghatárok mellett lehet meghatározni figyelemmel a károsodás súlyosságára, illetve halálesetkor a halott életkorára, a hozzátartozói kapcsolat szorosságára stb. A sérelemdíj bizonyítása tanúkkal és pszichés állapotra vonatkozó szakvéleménnyel történik. Abban az esetben, ha valaki eljárást kezdeményez, az esetleges pszichés kezeléséről szóló dokumentációt is célszerű összeállítani. Közlekedési balesettel kapcsolatos ügyekben, mivel azok közvetlenül a biztosító ellen indulnak és nem a károkozó ellen, sokkal többször születik peren kívüli egyezség azzal, hogy egészségkárosodás esetén általában fél-egy év elteltével történik csak az érdemi kárrendezés addig egy előleg kiutalására kerül sor és az érdemi kárrárendezés után is lehetőség van a havi járadék (a jövőbeli költségek havi összegének) megváltására egy-összegben, ami azt jelenti, hogy a biztosító a megváltáskor fizet egy bizonyos összeget a havi járadék helyett. Munkabalesetek miatti kártérítési eljárások és orvosi műhibás ügyekben, mivel ott a károkozó ellen indul az eljárás, sokkal többször kerül sor peres eljárásra.

Vannak olyan egészségügyi szolgáltatások melyek során, függetlenül attól, hogy valaki hibázott-e vagy nem, felróhatóság vizsgálata nélkül, önmagában az a tény, hogy a károsult, vagy a hozzátartozója részese volt az egészségügyi szolgáltatásnak és kára keletkezett vagy meghalt kártalanítási felelősséget jelent, ami alapján a Magyar Állam (illetve az Államot képviselő Pénzügyminisztérium) felelősségét állapítják meg, és az Állam fizet kártalanítást, amire a kártérítés szabályait kell alkalmazni, tehát annak összegszerűségére és bizonyítására mindaz igaz, amit a kártérítéssel kapcsolatban ismertettünk. Abban az esetben, ha a kártalanítás alapjául szolgáló szolgáltatás során bárki hibát vét, felróható magatartást követ el, természetesen annak a felelősségét lehet megállapítani, az Állam felelőssége csak az utolsó lehet, ha senki másnak nem lehet a felelősségét megállapítani. Az ide tartozó szolgáltatások: kötelező védőoltás, orvos-biológiai kutatás, szerv szövet kivétel, véradás, vérkészítmény kapása. Mindegyik esetben az kaphat kártalanítást, aki részese a szolgáltatásnak, ha életben marad és károsodott lesz, valamint az által eltartott hozzátartozó, míg halálesetnél csak az elhunyt által eltartott hozzátartozók kaphatnak kártalanítást, tehát a hozzátartozói kör igényérvényesítési lehetőségei szűkebbek, mint más kártérítési eljárásban. Az ilyen kártalanítási esetek közül jelenleg a legismertebbek a Hepatitis károsodások és a kötelező védőoltás miatt elszenvedett egészségkárosodások miatti eljárások.

Egészségkárosodás esetén sérelemdíjat igényelhet a károsodást elszenvedett, annak házastársa, élettársa (önkormányzati hatósági bizonyítvány szükséges az élettársi kapcsolat igazolásáról), gyermekei, akkor is, ha nagykorúak és már nem élnek rendszeresen együtt a károsulttal. Halálesetnél az előzőleg meghatározott hozzátartozói kör igényelhet sérelemdíjat. Minél távolabbi a hozzátartozói minőség, vagy a hozzátartozói kapcsolat az értelemszerűen csökkenti a nem vagyoni kártérítések összegét, de nem zárja ki. Vagyoni kártérítési igényt mindig az igényelhet, akinél az ténylegesen felmerült, így akár a hozzátartozói körön kívül eső személy is, bár az a gyakori, hogy vagyoni kártérítést is a károsult és annak hozzátartozói kérnek.

A Legfelsőbb Bíróság 1/2008 polgári jogegységi döntése alapján a genetikai, teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek saját jogán nem igényelhet kártérítést (sem sérelemdíjat a károsodásával összefüggésben, sem saját jogon vagyoni kártérítést) a polgári jog szabályai szerint az egészségügyi szolgáltatótól amiatt, hogy a terhes-gondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében anyja nem élhetett a terhesség-megszakítás jogszabály által biztosított jogával. A fentiek alapján többek között a Down-kórral, nyitott gerinccel, bármilyen genetikai megbetegedéssel, végtaghiánnyal született gyermek saját jogon nem igényelhetnek kártérítést, ez a jog csak a szülőket illeti meg, akik kérhetnek természetesen vagyoni kártérítést és sérelemdíjat is. Érdekes és új vagyoni kártérítési elem a jelen pontba tartozó gyermekek születése esetén, hogy a szülők kérhetik a teljes felnevelési költséget, amibe beletartozik az alap és a többletfelnevelés, azaz minden kiadás, ami az egészséges gyermek felnevelésével kapcsolatban felmerült kiegészítve azokkal a kiadásokkal, amelyek az egészségkárosodás miatti többletköltségekből adódnak.